Keiko és Yusuke

 

A nyár lassan kinyitotta kapuit.Az iskolaszünet is most kezdödik.Már szinte mindenki tudja,hogy a nyáron mere lessz.Van aki nagyszüleinél,van aki a tengeren tölti a szabadidejét.

Keiko és Yusuke az iskolában is csak ritkán találkoztak,mivel Yusuke sokat lógott az órákról és persze sok kölyökkel is mindig verekedett.Persze azok nem tudták kivel kezdtek ki.

          Yusuke egy levelet hagyott Keikonak.Ez állt benne:

            Kedves Keiko,

Köszönöm,hogy ilyen türelmes vagy velem,de szeretnék kérni még valamit töled.Holnap este legyél a tengerparton:

                                        A te Yusukéd

Keiko hirtelen összerezzent,elejtette a levelet.Miután kicsit összeszedte magát felvette a levelet és egy csókot nyomott rá.Azzal szépen eldugta és dolgára ment.Sokat gondolkodott azon,hogy vajon mit akar töle kérni,hogy mibe keveredhetett megint ez a fiú.

          Eljött a másnap.Keiko izgatott lett.Még arra is figyelt,hogy mit vesz fel.Miután elvégezte a dolgát nem volt mit csinálnia.Lement a tengerhez és ott a homokban leülve figyelte a naplementét,a csendes hullámzásokat és a gyönyörü fényeket,melyek a víz felszinén táncoltak.

          A nap már majdnem lement amikor Yusuke odaért.Keiko csak azt vedte észre amikor valaki egy kabátot terít rá.

-Megfoksz  fázni.Vedd ezt fel.

Keiko szeme csak őt figyelte.Yusuke leült mellé,ot ültek egymás mellett.Amig  Yusuke a tengert figyelte,addig Keiko csak Yusukét tudta nézni.

-Ugye mijen szép a naplemente Keiko?

-Yusuke te megint csak kertelsz!Mond miért hívtál ide?Mibe keveredtél megint?

-Te túl jól ismersz engem-és elmosolyodott.

Megfogta mindkét kezét és felemelte a földről Keikót.Ő bele pirult.

-El kell mennem.Csak három év.Azután hazajövök és elveszlek feleségül.

    Keiko hirtelen megszeppent és elengedte a kezét,majd hátat fordított.Yusuke hátulról átölelte.

-Ígérem,hogy visszajövök.

    Keiko megfordult és hirtelen megcsokolta Yusukét.Átölelve maradtak néhány percig majd szótlanul elváltak.

by:Orsi(én)

---

Az éjszaka árnyékában

            Éjfél  fele járt az idő.Fújt a szél és hűvös volt.Egy női alakot lehetett látni mindennap annak a régi épületnek a tetején.Néhány  órát ott ült,dúdolgatott majd elment...

            Másnap iskola előtt:

-Szia Tatsuki!

-Jó reggelt Orihime.Látom ma is nagyon vidám vagy.

-Igen,nah gyere siessünk mert elkésünk az iskolából.

-Rendben.-néhány méterrel odébb-Nézd ott jön Ichigo.Megvárjuk?

-Persze.-Orihime messziről odakiált-Jó reggelt Kurosaki kun!

-Neked is Inoue.Minden rendben?

-Persze.Az iskolába igyekezünk,már egy kicsit késésben vagyunk.

-Pff,az a hülye iskola.Dögunalom.Nem is tudom minekjárunk iskolába,...

-Halgass már,inkább gyere!-szakitja közbe Tatsuki-

            Orihime csak halgatott.Ő mindig is felnézett Ichigora,valami különlegeset látott a szemeiben.Csak az összeráncolt szemöldöke nem tetszett.Mindig olyan komolynak tűnt emiatt.

            Az első óra történelem volt.Ichigot nem nagyon érdekelték ezek az órák.Hirtelen egy hollowot érzékelt és kiszökött az osztályból.Halálisten lett és egy pillanat alatt eltűnt.Orihime tudta, hogy hova megy.Legszivesebben ő is utánna ment volna.

  Vége a napnak,Tatsuki és Orihime elköszön:

-Szia Tatsuki,holnap találkozunk.

-Ne kisérjelek haza?

-Nem kell,vigyázok magamra.

-Na jó,szia.

            Miután Orihime hazaért megvacsorázott és elvégezte az otthoni teendőket.Ezután elment.Már a nap is lement.Az ő kedvenc helyére sietett.Annak az épületnek a romjaira,ahol ő régen a bátyával lakott.

            Mikor felért a lépcsőn megijedt.Látta,hogy valaki ül ott ahol eddig ő szokott ülni.Elkezdett hátrálni,de felboritott valamit és nagy zajt csapott.Az a sötét árnyék megfordult és meglátta őt.

-Inoue??

-iigen.-és ekkor meglátta az arcát-Ichigo??Te mit csinálsz itt?

Ichigo visszaült és elgondolkozott.

-Csak az eget figyelem,a csillagokat.Gyere ülj le.

Orihime nagy levegőt vesz és leül mellé.

-És te mit keresel itt?

-Én sokszor járok ide,amikor senki se látja.A csillagokat figyelem,azt hogy mit mondanak.És néha megengedik,hogy kivánjak is.

-Az szép.Tudod én ha a csillagos égre nézek mindig ábrándozok.Egyszer el is aludtam az egyik háztetőn és arra ébredtem,hogy egy kisfiú dobigál.

Orihime elmosolyodott.Ezután már ő is megnyugodott egy kicsit.Sok mindenről beszelgettek.

-Ichigo én mostmár indulok,holnap iskola.

-Én még maradok egy kicsit.

-Rendben.

            Elindul lassan és közben azt a férfi alakot figyeli akinek a körvonalait a hold világitja meg.Orihime hirtelen csak annyit vesz észre,hogy a lába alatt beszakad a föld(a 2. emeleten volt).Azt hitte itt a vég,olyan gyorsan történt,hogy a tündéreket sem tudta hivni.Hirtelen valaki elkapta.Ichigo volt az.Felemelte és szorosan magához ölelte.Valamit a fülébe sugott:

-Vigyázz magadra,de ha nem tudsz majd én vigyázok rád.

            Orihime lélegzete szinte elállt.Ichigo elengedte és lágyan ránézett,még a szemöldökét sem ráncolta.Majd hirtelen eltűnt.

Orihime szive újra elkezdett verni.Most mutatkozott meg az amit eddig Ichigo szemében látott.Lassan hazaballagot.De őt ismét elrejtette az éjszaka és az ami ott történt az örökre kettőjük között marad.

By:Orsi

---

  Ha bárki irt vagy szeretne irni ilyen kis történeteket és nemtudja,hogy hol mutathatná meg,küldje el nekem és az ő nevével kiteszem ezek közé és bárki megnézheti.

Oldal: Tortenetek
Minden ami bleach - © 2008 - 2024 - bleach-purezento.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat